Mamiság

Mint arról már korábban is írtam, a várandósságom alatt egyáltalán nem féltem a szüléstől. Úgy éreztem, elméletben alaposan felkészültem és már alig vártam, hogy gyakorlatban is átéljem a születés csodáját. Azonban egyetlen egy dolog volt, ami nem tudtam, hogyan fog működni és igazából még én sem tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá. Ez pedig nem volt más,… Tovább »

2 hónapja és 2 hete, hogy 40 órányi vajúdás után végre a kezemben tarthattam a kisfiamat. A kimerültségtől alig bírtam nyitva tartani a szemem, így komoly erőfeszítésembe telt, hogy láthassam őt. De ne szaladjunk ennyire előre. Benő a 38+2 hétre érkezett. Bevallom őszintén, már nagyon szerettem volna, hogy megszülessen, ugyanakkor lelkifurdalásom volt, amiért úgy éreztem,… Tovább »

A terhességem elejétől tudatosan készülök a szülésre. Beiratkoztam egy kismama jóga oktatói tanfolyamra, mert mindent tudni akarok, mi történik majd a testemben, a lelkemben, milyen változások állnak be a hormonokban és végülis én is, mint a legtöbben, annyit tudtam, hogy a szülés fáj, lehet természetes vagy császáros és ha elfolyik a magzatvíz irány a kórház…. Tovább »

A főiskola végén, pályakezdő munkakeresőként éreztem először, hogy odabent motoszkál valami ami azt súgja: nekem ennél több kell. Kalandra vágytam és arra, hogy rájöjjek, ki is vagyok, merre tartok.  Örök álmodozó idealistaként egyébként sem tudtam mit kezdeni a kőkemény valóságot arcomba toló gazdasági válsággal: friss diplomásként tele vágyakkal, tervekkel, tenni akarással úgy éreztem, ez a… Tovább »