Még csak 4 hónapja van a Földön, mégis többet tanított nekem, mint eddig bárki. A legigazabb tükröm, a legnagyobb kritikusom: ha feszült vagyok, ha valamit nem jól csinálok, ő azonnal jelez. Ha nem vagyok jelen minden idegszálammal a pillanatban, ő azonnal jelez.
A legnagyobb tanítóm.
Nézem, ahogy alszik és eláraszt a békéjével. Az ő ártatlan és őszinte létéből eredő, mélyről jövő belső békéjéből töltekezem én is. A meditáció egy új dimenzióját nyitotta meg előttem. Minden este fennkölt, már-már giccses érzésekkel térek nyugovóra: mi jót tehettünk előző életünkben, amiért ez a kis CSODA ebben az életében minket választott?
Az egész élet új értelmet nyert. Szeretem minden egyes porcikámmal és ez a mélyről jövő szeretet átjárja minden sejtemet. ÉLEK! Mintha eddig csak léteztem volna, most viszont igazán élek. A mosolya, az illata, a puszta létezése éltet és visz előre. Bár szavakkal még nem tudja kifejezni magát, az ébredés utáni első mosolya többet ér minden szónál.
Amikor nézem őt az apja karjaiban, olyankor megáll az idő. Neki 4 hónap alatt sikerült az, amit én évek alatt nem tudtam elérni: megszelídítette. Akár az ősi indiánok a vadlovakat: nem betörik őket, hanem megtanítják nekik akarni a jót, ráébresztik őket, hogy a szelídség az ő igazi, boldog lelkiállapotuk. Ehhez pedig szeretet kell, melyet a vadló megérez.
A feltétel nélküli szeretet igazán nagy tudói ők, a gyerekek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: