Szoptatás és ami mögötte van

Mint arról már korábban is írtam, a várandósságom alatt egyáltalán nem féltem a szüléstől. Úgy éreztem, elméletben alaposan felkészültem és már alig vártam, hogy gyakorlatban is átéljem a születés csodáját. Azonban egyetlen egy dolog volt, ami nem tudtam, hogyan fog működni és igazából még én sem tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá. Ez pedig nem volt más, mint a szoptatás. Nem tudtam, hogyan zajlik majd, lesz-e elég tejem (alapvetően nem áldott meg nagy mellekkel a Jóisten, akkor azt hittem, van összefüggés :)), jól tud-e majd szopizni a kicsi stb. Az egészet valahogy nagyon távolinak éreztem, elképzelni sem tudtam, hogyan fog majd zajlani. De  mivel tudatosan készültem az anyaságra, így ez alól a szoptatás sem lehetett kivétel.

Kb. a hetedik hónap környékén járhattam, amikor felkerestem egy szopis csoportot. Szoptatós anyák összeülnek és átbeszélik a tapasztalatokat, nehézségeket stb. A csoport vezetője nagyon megdicsért, amikor várandós anyaként megjelentem, hisz, mint mondta, sajnos nem jellemző, hogy a nők előre felkészüljenek a témában, általában már csak akkor kérnek segítséget, ha elakadás, baj van. Már, ha egyáltalán kérnek. Mert sokan élnek abban a tévhitben, hogy “kevés a tejem, ezért nem tudok szoptatni”, “túl vizes a tejem, ezért kell hozzátáplálnom” és társai. Amik bizony óriási tévhitek és sajnos a kórházak nagy része nem oszlatja el a frissen szült anyák kétségeit. Ezért is nagyon fontos, hogy tudatosan készüljünk fel ebből a témából, végülis a gyermekünk egészséges és természetes táplálása a tét. Visszatérve a csoporthoz, már ott sok-sok hasznos infóval és tapasztalással lettem gazdagabb, ám még mindig nagyon idegennek tűnt az egész téma a szoptatós anyák gyűrűjében.

Ekkor bukkantam rá az ASTI Bababolt eseményére: szoptatás felkészítés kismamáknak. Életem legjobb döntése volt, hogy részt vettem rajta. Olyan információkkal lettem gazdagabb, amiknek köszönhetően a kisfiamat az első pillanattól kezdve magabiztosan, szinte kétségek nélkül tudtam és tudom szoptatni. Vargyai Diána, minősített szoptatási tanácsadó tartotta az előadást, aki elmondta, bárki bármiben elakad már élesben, nyugodtan keressen egy IBCLC tanácsadót. Rájuk azért van szükség, mert sajnos a szoptatásra a legtöbb kórházban nem készítik fel rendesen az anyákat, sőt. A legtöbb helyen, ha nem kérdezel, nem mondanak semmit, márpedig úgy nehéz kérdezni, ha igazából még azt sem tudja az ember lánya, mit kéne tudnia… Visszatérve az elődadásra, Diána számos tévhitet oszlatott el. Mint kiderült,

• a nők 98%-a képes csak anyatejesen táplálni a babáját, a maradék 2% valamilyen anatómiai vagy hormonális okból nem képes rá egyáltalán vagy pótlásra kényszerül;
• egy csecsemőnek egyáltalán nincs szüksége se vízre, se cukros teára, se más hozzátáplálásra az első hat hónapban;
• az anyatej szoptatáskor termelődik, ezért kell az első naptól kezdve minél többször, igény szerint mellre helyezni a babát. Ha öt percenként igényli, akkor öt percenként;
• a születés utáni első két napban a csecsemő gyomra még annyira pici, hogy bőven elég neki a kolosztrum, azaz az előtej, ezért egyáltalán nem kell pánikba esni, ha nem indul be azonnal a tejtermelődés és így se tápszeres, se vizes pótlásra sincs szüksége  (erről majd még később ejtek pár szót), minél több mellre helyezésre viszont igen;
• az anyatejtől NEM TUD ELHÍZNI A BABA!!!! Még akkor sem, ha a gyerekorvos vagy a védőnő ezt az anyuka szemére veti akkor, amikor más kezd igazi Michelin-baba formája lenni. Ez egyszerűen nem igaz! (Benő 2730 grammal született, 2 hónaposan pedig már 6 kiló, csak anyatejes, igény szerint szoptatott baba. Szerencsére a mi gyerekorvosunk dicsér, nem pedig dorgál ezért);
• az igény szerinti szoptatás (ISZSZ*) során a csecsemő beállítja azt a tejmennyiséget, amire neki szüksége van. Ahogy fejlődik, úgy változik a tej mennyisége és minősége. 3, 6 hét és 3, 6 hónapos kor környékén növekedési ugrás tapasztalható a csecsemőnél, ilyenkor gyakrabban kérheti a cicit, előfordulhat, hogy akár egész nap vagy napokig úgy érezheti az anya, mintha a babája a cicin lógna. Ez természetes folyamat, ilyenkor növeli meg a tejmennyiséget a baba az állandó szopival;
• az anyatej igazi védőoltás, a legjobb dolog, ami a babával történhet;
• orr- és szemcseppként is használható!!!!, mert gyulladáscsökkentő hatása van;
• segíti a bélrendszer és az agy működését;
• csökkenti a krónikus és akut betegségek kockázatát;
• a szopó mozgás segíti az arc, a fogak és a beszéd fejlődését, valamint az idegrendszer fejlődését is;
• a szoptatott babák stressztűrőbbek és kiegyensúlyozottabbak lesznek gyerekként;
• ha csomósodik a mell, tilos masszírozni, mert átpréselheted a tejet a szövetekbe és ezzel gyulladást okozhatsz. Ilyenkor szoptasd a babát, mégpedig úgy, hogy az álla a csomó irányába nézzen;
• ha három órán belül kerül ismét mellre a pici, akkor tedd vissza arra mellre, amelyikről szoptattad, így hozzájuthat a hátsó zsírosabb tejhez is, ugyanis a szoptatás kezdetén találkozik a vizesebb tejjel, ezzel tudja csillapítani a szomját, és a mell hátsó részében található a zsírosabb minőségű tej (a hónaljtartásban ezt a részt kiválóan ki tudja szívni).

És még a végtelenségig lehetne sorolni a jótékony, pozitív hatásokat.

Fontos azonban megjegyezni, hogy bár az igény szerinti szoptatás lényege, hogy a baba jelzéseihez igazodva, olyan gyakran helyezzük őt mellre, amikor csak igényli, az első pár napban, 1 hétben érdemes három óránként megszoptatni az újszülöttet, ezzel egyrészt segítve a tejbelövellést, másrészt meggátolva, hogy besárguljon a baba.

Benő enyhén sárgult itthon, így mivel neki nagyon jó alvókája volt/van az első perctől kezdve, az első 1-másfél hétben éjszaka is igyekeztem a 3 órás etapokat tartani, illetve tartotta ő magától is. Azonban miután a sárgaság elmúlt, csak az ő igényeinek megfelelően szoptattam. Mára egész szépen beállt a rendszer és hőségriadó ide vagy oda, az anyatejen kívül semmi mást nem kapott még. És itt térnék ki arra, miért is fontos, hogy az első három hónapban, de legalább az első hat hónapban csak és kizárólag anyatejet kapjon a csecsemő. Az anyatej ugyanis olyan védőréteget képez a babák csöpp kis gyomrán, amely minden bajtól megóvja őket. Ha pedig vízzel itatjuk meg a pár hónapos babánkat, az sajnos lemossa ezt a védőréteget a gyomor faláról.

Fontos még megemlítenem, hogy rengeteget számít a megfelelő szoptatási helyzet elsajátítása is. Számos póz létezik, egy idő után rutinná válik a szoptatás és bátrabban lehet kísérletezni velük. Amit azonban az első perctől fontos szem ellőtt tartani:

• a baba feje-válla-csípője legyen egy vonalban – ez egy szopipárna segítségével hamar megoldható;
• a baba ajkai kifelé forduljanak;
• ne csak a mellbimbót, hanem az egész bimbóudvart kapja be, így elkerülhető a kisebesedés, hólyagosodás (bizony sajnos ilyen is előfordulhat, de ilyenkor is muszáj folytatni a szoptatást, arról nem beszélve, hogy az anyatej a kisebesedett mellet is gyógyítja). Az elején feltétlenül segíteni kell neki, mégpedig úgy, hogy a bimbóudvart C betű formában összenyomjuk. Nekem nagyon sokat segített Diána azon példája ebben, mintha mi egy szendvicsbe harapnánk: ahhoz, hogy beférjen a szánkba, előbb két oldalról kicsit össze kell nyomni 🙂 ;
• ha cuppog a baba, az nem jó, mert akkor levegőt nyel;
• szopi közben, ha sokat eszik, érdemes büfiztetni, de bőven elég, ha az állát belehelyezzük a vállgödrünkbe, tehát nem kell “átdobni” a vállon, elég ha függőlegesen tartjuk. Én enyhén rázni szoktam vagy ütögetni a popsiját és már jön is a büfi;
• mivel a szopi fárasztó az újszülöttnek, ezért gyakran bealszik. Ilyenkor keltsük fel, ugyanis muszáj eleget szopnia ahhoz, hogy ne sárguljon és szépen gyarapodjon a súlya. Ebben lehet segítség egy nedves törlőkendő vagy vizes zsepi, amivel megsimogatod a füle mögött vagy a tarkójánál, esetleg pózváltás.

Az első időkben, miután rendesen beindul a tejtermelés, érdemes fejni, ha úgy érzi a kismama, hogy szét akarna durranni a melle, de egy idő után beáll a kereslet-kínálat. És még egy fontos dolog, amiről viszont nem ejtett szót senki, így magamtól kellett rájönnöm: a tejleadó reflex. Igen kellemetlen érzés, amikor beindul. Általában szopi közben történik meg, de előfordulhat akkor is, ha épp nem cicizik a baba. Ezért érdemes állandóan melltartóbetétet viselni, különben garantált az átázás. Az erős tejleadó reflex nyugtalan szopit eredményezhet, a baba ugyanis úgy érezheti szopizás közben, hogy mindjárt megfullad: a mellből ugyanis ilyenkor van, hogy folyamatosan spriccel a tej, mint egy locsolócsőből a víz. Ilyenkor érdemes megvárni, akár kézi fejéssel rásegíteni, hogy alábbhagyjon és már folytatódhat is a lakmározás.

Ha valamilyen oknál fogva mégsem menne a szoptatás (a babádnak rossz a szopóreflexe, koraszülött, befelé forduló a mellbimbód, valamilyen idegrendszeri rendellenességben szenved a pici stb.) akkor se keseredj el! Egy Szoptanít nevű eszköz segítségével szondán keresztül táplálhatod a babád úgy, mintha szoptatnád. Ez segíthet a cumizavarral küzdő babák esetében is.

Összegezve, ha van lehetőséged, mindenképp vegyél részt egy felkészítőn, ugyanis tényleg aranyat ér! Ha már megszületett a pici és még a kórházban vagytok, bátran kérdezz a csecsemősöktől! Kérj segítséget a különböző technikákban, szoptatási helyzetekben és abban, hogy jól teszed-e mellre a babádat. Fontos, hogy jól elsajátítsd a szoptatás technikáját, ugyanis a már felsorolt jótékony hatásai mellett fontos megemlíteni, hogy kevés ennél bensőségesebb és meghittebb dolog van a világon. A szoptatás NEMCSAK TÁPLÁLÉK A BABÁNAK, de a legjobb szomjoltó és nyugtató is egyben, valamint szoros köteléket hoz létre anya és babája között. Azonban szoptatásra is igaz általában, hogy minden kezdet nehéz, azonban vannak olyan szerencsés kivételek is, mint én, Benő ugyanis az első perctől ráérzett a lényegére. De biztos vagyok benne, hogy ebben nagy szerepe volt annak, hogy tudtam, mit, hogyan kell csinálnom ahhoz, hogy segítsek neki. Ezért nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos felkészülni előre, így magadat is megkímélheted rengeteg frusztrációtól.

Érdemes belépni a Facebookon található szoptatós csoportba, mert a jelenlévő tanácsadók és tapasztalt anyukák is számtalan jó tanáccsal tudják ellátni az embert. KÉRDEZZ, KÉRDEZZ KÉRDEZZ!!! Hülye kérdés ugyanis nincs, ha mégis így éreznél tartsd szem előtt, hogy a legfontosabb a te és kisbabád érdeke. Kérdéseiddel a La Leche Liga oldalát is érdemes felkeresned. Náluk a hasznosabbnál hasznosabb cikkek mellett listát is találsz az IBCLC tanácsadókról, ha pedig anyagilag nem engedheted meg magadnak, hogy kihívj egy segítőt, akkor e-mailben is bátran kérdezhetsz tőlük. Én gyakran fordulok hozzájuk segítségért és eddig még mindig nagyon hasznosnak bizonyultak az önkéntes segítők tanácsai.

Szóval szoptass bátran és szabadon, élvezd minden percét, legyen meghitt, nyugodt és bensőséges, amennyire csak lehet. Egy későbbi posztban majd a nyilvános helyen történő szoptatásról is írok valamint arról, hogy a cumi mégsem olyan ördögtől való találmány, mint ahogy azt az elején gondoltam. A jelszó ezzel kapcsolatban is, mint általában mindenben: találd meg az arany középutat.

De kik is azok az ISZSZ babák?

(forrás: szoptatasportal.hu)

Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtar­tama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné. A gyermek minden szopásigényét a mellen élheti ki.

Az igény szerinti szoptatás mellett megkerülhetetlen másik fogalom a kizárólagos szoptatásé. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, más szopni valót a mellen kívül, nem adnak neki vizet, teát. Az első hat hónapban az igény szerinti és a kizárólagos szoptatás többnyire, de nem feltétlenül, együtt jár. Elképzelhető ugyanis, hogy a kisbaba valamiféle rendszerben, időre szopik, bár nem kap mellette cumit, cumisüveget, vizet, teát, vagyis a kizárólagosság érvényesül, de az igény szerintiség nem.